Szombathelyi Kitti és Szombathelyi Szandra: 30 éve együtt

Nagy nap az idei augusztus 2-a a Szombathelyi család életében: a két röplabdás ikertestvér, Szandra és Kitti ekkor ünnepli 30. születésnapját. Kerek évforduló ide vagy oda, a két lányra komoly feladat vár ezen a héten: a strandröplabda magyar bajnokság döntőjében szeretnének eredményesen szerepelni. A RÖAK Kaposvár színeiben szereplő hölgyek elárulták: nagyon szoros a kapcsolat köztük, de az egymás elleni játék nem presztízsmeccs, hanem inkább a találkozás öröme. 

Hogyan emlékeztek vissza a röplabdás pályafutásotok kezdetére? Mik az első emlékek, az első sikerek?

Szandra: Versenyszerű röplabdás pályafutásunk az Angyalföldi Diák Röplabda Clubnál kezdődött, még 2000-ben. Az első siker, amire személy szerint visszaemlékszem, az az országos mini bajnokság: az eredményt pontosan már nem tudom, de az volt az első ott alvós, nagyobb volumenű versenyünk.
Kitti: Igen, a versenyszerű röplabdázást az ADRC-ben kezdtük el, de Szandi nem emlékszik jól: már 1999-ben  Nekem is a legelső versenyélményem az első Országos Mini Bajnokság volt, és ekkor szerettem meg igazán a sportágat. Én emlékszem arra is, hogy ez Csillebércen történt, és elsők lettünk a csapattal. Nagyon kedves emlékek, élmények fiatalkorunkból, amikor külföldi versenyekre utaztuk. A sportnak köszönhetően rengeteg országban és városban járhattunk, és a mai napig imádok új helyekre menni. Nekem egy nagyon meghatározó emlékem van még utánpótlás korunkból: az, amikor Ratimorszky Karcsi bácsi lett az edzőnk. Azt hiszem, Karcsi bácsit senkinek sem kell bemutatni; az biztos, hogy nála megedződtünk minden szempontból, és köszönhetünk neki sok mindent.

Mit voltak a legnagyobb sikereitek, mik azok, amikre a leginkább büszkék vagytok?

Szandra: A legnagyobb sikerek között egyértelműen a 2015-ös Európa-bajnoki 12. helyet és az Euroliga-győzelmet rangsorolom előre, de a bajnoki aranyak és a kupa-arany is kedves a szívemnek. És hát, nem utolsó sorban a strandröplabda bajnoki aranyak, amik a favoritok számomra!
Kitti: Nekem kisebb sikerek jutottak, mint Szandinak, de én iszonyatosan büszke vagyok arra, amit Szandi eddig elért, mind a teremben, mind a homokon. Nekem az eddigi legnagyobb sikerem, amikor az Újpesttel harmadik helyezést sikerült elérnünk. Abban az évben olyan játékosokkal játszhattam együtt, mint Papizsanszka Natalija, Dambendzet Nathalie, Grózer Ancsa, Ancsin Ildi, és fiatal korom ellenére nem csak a cserepadot támasztottam. Homokon eddig a legjobb eredményem a Szandival elért OB-2. helyezésem.

Volt olyan időszak, amikor keresztezte egymást a pályafutásotok, amikor egy csapatban játszottatok?

Szandra: Egy csapatban 18 éves korunkig játszottunk, én utána eligazoltam az akkor meg BSE-FCSM néven szereplő, szép múltú klubhoz, ahol meg is szereztem első bajnoki aranyérmemet és még a junior korosztályban is bajnokok lettünk. Azóta csak strandröpiben próbáltunk meg egy nyarat együtt játszani, még 2014-ben, de sajnos rá kellett jönnünk, hogy saját magunkat vertük meg a mérkőzéseken a veszekedésekkel 

 

Milyen érzés volt egymás ellen játszani egy-egy mérkőzésen, akár teremben, akár homokon?

Szandra: Amikor egymás ellen játszottunk, annyit szerettem benne, hogy találkozunk, de nem tudok ellene teljes adrenalinnal játszani.
Kitti: Azokat a meccseket mindig nagyon vártam, amikor egymás ellen játszottunk, de leginkább azért, hogy találkozzunk végre. Számunkra nincsen presztízs jellege a meccseknek, sosem volt olyan, hogy egymásra féltékenyek vagy irigyek lettünk volna. Azt személy szerint nagyon sajnálom, hogy amikor együtt indultunk homokon, nem sikerült győznünk – nekem egy nagy álmom teljesült volna. De valahogy a pályán nem tudtunk úgy együtt játszani, vagy túlságosan is nagy volt a teljesítési vágy.

Milyen a kapcsolat köztetek, mennyire szoros, illetve szoktatok-e egymásnak tanácsot, segítséget adni sport témában?

Szandra: Szoros a kapcsolat, minden nap beszélunk. Azt sajnálom nagyon, hogy távol vagyunk egymástól. Persze, szoktunk beszélgetni a sportbeli meglátásainkról, tanácsot is adunk egymásnak, ha szükséges.
Kitti: Igen, nagyon szoros kapcsolat van köztünk: van, hogy egy nap háromszor is felhívjuk egymást, és ha bármi történik velünk, rögtön megbeszéljük. Tanácsot persze adunk a másiknak, ha igényeljük, azt is mindig segítő, építő jelleggel. Van olyan, amit csak mi veszünk észre a másikon. Például most tavasszal, a térdműtétem után nehezen lendültem vissza az edzésbe, de Szandi mindig mondta, hogy mire figyeljek jobban technikailag, meg hogy ne türelmetlenkedjek.

Jellemzően közösen ünnepeltétek meg a születésnapotokat a korábbiakban?

Szandra: Nálunk az augusztus a családi szülinapok időszaka, ugyanis velünk egy napon született a nagypapánk és az unokatestvérünk, rá három napra van az én párom (Kriszo) szülinapja, 4 napra rá a bátyámnak, az azt követő nap Kriszo tesójának, 17-én pedig Apukám párjának. Szóval, próbáljuk a családot összegyűjteni és a születésnapokat együtt, mindenkivel megünnepelni.
Kitti: Általában együtt ünnepeltünk, mert mindig strandröpi verseny is volt, meg persze együtt is akartuk. Nekünk az augusztus valóban a szülinapozásról szól.

Más lesz az idei, mint a többi?

Kitti: Hogy más lesz-e az idei? Nem hinném, hogy másabb lesz. Annyi hogy az évszámunk most már 3-assal fog kezdődni…

Hogyan tervezitek az előttetek álló éveket sport és egyéb szempontból?

Szandra: A jövőt illetően már tervezgetem, hogy mi lesz velem a sport után, de meg jövőre nemzetközi szinten szeretnék előrébb lépni Esztivel. Remélem, lesz rá lehetőségünk, hogy megfelelően felkészülhessünk rá, és versenyezhessünk majd!
Kitti: Én az előttem álló években még mindenképp szeretnék strandröpizni. Lizával ez az első évünk együtt, nekünk még nyilván kell egy kis idő, hogy stabillá váljunk, fizikailag és szellemileg is, de szerintem rengeteget fejlődtünk idén. Jó pár éve már edzősködősök, amit nagyon szeretek, és hosszú távon is el tudom magam képzelni ebben.

 

 

 

2019.08.02.