RÖAK-ötödik hely az ausztriai tornán

Fele annyi találkozót nyert, s kétszer annyit vesztett a Dabronc és a Fehérvár, mint a Kaposvár, mégis a somogyiak előtt végeztek. Bár a magyar egyletek közül a Kaposvári Röplabda-akadémia Utánpótlás Műhely mini fiú csapata volt a legeredményesebb a hagyományos szabadtéri bécsi tornán – hat ellenfelüket is legyőzték, s csupán kétszer maradtak alul –,  Ágfalvi Krisztina tanítványainak mégis meg kellett elégedniük az ötödik hellyel.

Elhoztuk ide Ausztriába az országos mini bajnokságot – állapítja meg mosolyogva Ágfalvi Krisztina, miután teljes a magyar kolónia a bécsi (tömeg)szálláson. A dabronciak érkeznek elsőként népes szurkolói, vagyis szülői kíséret közepette; őket követi a kaposvári McDonald’s és a Slendy Pékség által felkarolt Kaposvári Röplabda-akadémia Utánpótlás Műhely társulata – kevesebb, ám annál elszántabb szülővel, köztük e sorok írójával is –, utoljára pedig a székesfehérváriak próbálnak berendezkedni.

Akadozik ugyan a gépezet, ám az első versenynap jól sikerül. A több idősebb gyermeket is felvonultató Sümeget és a Dabronc második csapatát 2–1-re, a Székesfehérvári Masita RC szintén második számú egyletét pedig 2–0-ra verik a mieink.

A nagy utazás napján korán kel ugyan mindenki, mégis nehéz – mondhatni lehetetlen – ágyba terelni este a gyereksereget. Többször is látványos csatákat vívnak a felnőttek az utánpótlással, ám nem mindig a nagyobbak nyerik a csatát, különösen hangerőben… Ahhoz képest, hogy előző napon aligha aludta bárki is ki magát, hajnali ötkor mondhatni már talpon van mindenki.

Érthetően álmosan kezd a kaposvári egylet az amúgy gyengébbnek ítélt olasz Calisio II. ellen, ráadásul előjön az úgynevezett kaposvári betegség is. Az olaszok egyik játékosa megsérül, a mentősök veszik kezelésbe – aznap még többször is riasztani kell őket –, ám a kényszerszünet meglepő módon a kaposváriakat zavarja meg, s oda a meccs. A folytatásban egy másik olasz alakulat, az Argentario következik. Szerencsére gyorsan összekapják magukat a fiúk, mégis csak a csoport második helye az övé, mivel az amúgy előző nap elvert Sümegnek eggyel jobb a szettaránya. Közben összefutunk Nagy Zoltánnal, a nagybajomi röplabdasport élő legendájával, aki – már amikor még volt csapata – sokszor járt itt és sok díszes trófeát begyűjtött a tanítványaival. Csapata ugyan már nincs, ellenben szép emlékek és barátok igen.

A délutáni etapban a székesfehérváriak első számú alakulatával kerülnek össze a kaposvári akadémisták, a tét pedig a legjobb négy. Nüansznyi apróságok döntenek a fehérváriak javára, így az 5–8. helyekért folytathatja tovább az Ágfalvi-csapat. Ismét azzal az Argentario II. nevű társulattal találkoznak, amelyet délelőtt sima 2–0-ra elvertek, a forgatókönyv pedig most sem változik. A dabronci szülők mindenesetre nem a kispályás kategóriába tartoznak: hazulról hozott, igencsak méretes napernyő alá húzódva járnak pályáról pályára, követik nyomon az eseményeket.

Este a szálláson újabb – szó szerint véres – csata következik: az előző naphoz hasonlóan gyermek és felnőtt együtt küzd kitartóan a szúnyoginvázió ellen (ilyen téren arrafelé sem jobb a helyzet), ám ezt a csatát sajna nem mi nyerjük… Komáromi Attila kilóg a sorból: míg a többiek játszanak az udvaron – szerencsére háló hiányában nem tudnak röplabdázni… –, addig ő szorgalmasan eltakarítja a vacsora(csata) nyomait. Amúgy a gyerkőcök sokkal szófogadóbbak – és fáradtabbak –, mint előző nap, így nem nagy kunszt takarodót hirdetni. A felnőttek ellenben – néhány kivételtől eltekintve – keményen állják a sarat, s az újabb közös sütés-főzésből a végére csak a nagy üres tárcsa marad mutatóba.

A hagyományos bécsi torna – ez már a 33. a sorban – utolsó, harmadik napjára egy meccs marad nekünk: a sümegieket kell (ismét) legyőzni ahhoz, hogy (tavalyhoz hasonlóan) meglegyen az ötödik hely. Ha nem is ez a döntő, de mindenképpen ez a leghangosabb: a dabronci, fehérvári és kaposvári illetőségű emberek – volt értelme az előző (két) napi összetartásnak… – torkaszakadtukból üvöltenek, az eredmény pedig nem is marad el; ezúttal még szettet sem engednek a fiúk az ellennek.

Az eredményhirdetés kissé elhúzódik, aminek prózai oka van: a rendezők előhúznak egy nagyobb ládát, s egyenként felmutatják az elmúlt három nap termését, vagyis amit a gyerkőcöknek sikerült elhagyniuk. Az első három ruhadarabnak nincs gazdája, ám amikor a Kaposvári Röplabda-akadémia legfiatalabb tagja, Fenyő Balázs kimegy a pólójáért, óriási ováció a jutalma.

– Ahhoz képest, hogy a csapatból csak ketten voltak itt tavaly, vagyis nyolcan életükben most játszottak először szabadtéri füves pályán (és napszeművegben), jól megállta a helyét a társaság – mondja amolyan rövid edzői összegzés gyanánt Ágfalvi Krisztina.

A gyors pakolást követően irány haza, a buszon pedig – micsoda meglepetés – a röplabdáról folyik a diskurzus. Jó kedvű a csapat, s már feledték is a „sérelmüket”: a sorsolás révén hiába nyertek kétszer, s vesztettek fele annyi meccset, mint a két szomszéd – a Dabronc és a Székesfehérvár is három győzelemmel és négy vereséggel zárja az osztrák tornát –, mégis előttük végeznek. A sors fintora, hogyha történetesen az olasz meccs is megvan, azaz 7/1 a mutató, valószínűleg akkor is az ötödik hely jut csak a fiataljainknak, lévén a fehérváriakat verő Dabronccal kerültek volna össze.

Pihenésről mindenesetre nem nagyon lehet szó: hétfőtől már Pécsen szólítják (újra) pályára őket a III. korcsoportos országos diákolimpiai döntő keretében. Remek alkalom, hogy (immár újra teremben) visszavágjunk a fehérváriaknak és a dabronciaknak.

A végeredmény (11 csapat): 1. Argentario Volley I. (Olaszország), 2. VV Döbling (Ausztria), 3. Dabronc, 4. Székesfehérvár, Felsővárosi Masita RC, 5. Kaposvári Röplabda-akadémia Utánpótlás Műhely, 6. Sümeg, Ramasetter Vince Általános Iskola.

A Kaposvári Röplabda-akadémia Utánpótlás Műhely mini fiú csapata: Pusztai Olivér, Göcz Bálint, Csordás Barnabás, Vimola Márk, Komáromi Attila, Jámbor Dávid, Rajnics Márton, Maráczi Gergő, Embersics Levente, Fenyő Balázs, az edzőjük Ágfalvi Krisztina.

 

Fenyő Gábor

 

2014.06.17.