Az aranyműves Varga

A még 1996-ban junior-bajnokságot nyert kaposvári röplabdacsapatnak tagja volt egy bizonyos Varga Péter is. Ebben a korosztályban 11 évet kellett várni a következő bajnoki címre, amelynek szintén részese volt Varga Péter – immár edzőként.

– Játékosként meddig jutott?

– A kaposvári Toldi iskolába jártam, s Zádor Tibor tanítványaként 1993-ban úttörő olimpiát nyertem – emlékezett vissza a kezdetekre a 39 esztendős Varga Péter, a Kaposvári Röplabda Akadémia Utánpótlás Műhely edzője, az igali Batthyány Károly Körzeti Általános Iskola testnevelő-tanára. – Az volt a Toldi utolsó olyan röplabdacsapata, amely a csúcsra verekedte magát. A Jezeri Tibor vezette serdülő-együttessel szintén aranyat, a Gáspár István irányította ifikkel ezüstöt, a Demeter György által dirigált juniorokkal pedig újra bajnokcsapat tagja lehettem. Abban a klasszikus csapatban együtt játszottam Mészáros Dömötörrel és Koch Róberttel, s Dávid Zoltán volt a cserém. Amúgy nagy hálával tartozom Demeter Györgynek. A pécsi egyetemen sportösztöndíjasként végeztem, vagyis visszavártak edzőként. Az egyetemista éveim alatt játszottam az akkor NB II.-es pécsi egyletben, majd Kaposvárra visszatérve a szép emlékű NB I.-es 1. MCM RC csapatának a tagja voltam, míg egy komoly térdsérülés le nem parancsolt a pályáról.

– Az első országos bajnoki cím?

– Még egyetemista, 22 éves voltam, amikor 1999-ben megkaptam az első csapatomat. Annak az együttesnek volt a tagja többek között Sántosi Péter és Dombói János, s kapásból meg is nyertük az országos gyermekbajnokságot.

– Több mint egy évtized telt el, mire újra bajnoki címet tudott szerezni a kaposvári junior együttes.

– Ez 2007-ben történt, s annak a társaságnak én voltam az edzője. A mi csapatunkat erősítette Németh Szabolcs, Kovács Zoltán, Nagy József, Czintula Mihály és Dömötör Lajos, a házigazda Kecskemétben pedig Németh Ferenc, Kaszap Tamás és Csoma Krisztián játszott, mégis sikerült a Hírös városban nyernünk.

– Ezután két egészen káprázatos szezon következett. 2010-ben és 2011-ben is Varga Pétert választották az év legjobb utánpótlás röplabda-edzőjének.

– Valóban csodálatos két idény volt. Különösen a 2010-es évjárat marad emlékezetes, amikor is a serdülők, az ifjúságiak és a juniorok nevét is aranyba foglalták, ráadásul utóbbiak az NB II.-es bajnokságot is megnyerték. Voltak játékosok – mint például Kaszap Tamás –, akik még ennél is több aranynak örülhettek, lévén a nagycsapat tagjaként is bajnokságot és Magyar Kupa-elsőséget ünnepelhettek.

– Aztán jött az újabb nagy generáció, na meg az újabb aranyak.

– Jó volt együtt dolgozni a ma már külföldön légióskodó Gergye Rolanddal, aztán Magyar Bálinttal, Deák Márkkal, Vajda Tamással, Szabó Alpárral, Csoma Krisztiánnal és Lesznyik Károllyal, akik idővel a nagyok között is letették a névjegyüket.

– Tavaly ismét bajnok lett a juniorcsapat.

– Abból a társaságból Bozóki Bence, Bögöly Gábor és Keen Cameron tagja a nagycsapatnak, s Batári Csaba, Kulcsár Adrián és Lassú Ádám is átesett az NB I.-es tűzkeresztségen, mint ahogy a visszavonult Pavlényi Máté és Tóth István is szerepel(hetet)t a nagycsapatban.

– Sokan már elkönyvelték a kecskeméti sikert…

– Én viszont nem. A sportban is vannak csodák, merthogy tényleg az volt. Szerintem a kecskemétiek már elkönyvelték magukban a bajnoki címet, amikor újítani tudtunk. Nem ez volt az első olyan eset, amikor vert helyzetből álltunk talpra, mint ahogy az ellenkezője is igaz sajnos. De hát a sport már csak ilyen. Mindkettőhöz hozzá kell edződni, nekem pedig volt rá időm bőven. Nem véletlenül mondják, hogy egy meccs addig tart, amíg be nem ütik az utolsó pontot. Amúgy jó ómen a Táncsics: ahányszor csak döntőt játszottunk itt, azt mind meg is nyertük.

– Tizenkilencre húzott lapot…

– Valóban az volt a 19. bajnoki címem a kaposvári utánpótlás-csapatokkal. Azt azért gyorsan hadd tegyem hozzá, hogy ezek az aranyak – és az ezüstök meg a bronzok is – közös érdem, igazi csapatmunka eredménye. Hogy egy társaság a csúcsra jusson, ahhoz mindenkinek a maximumot, vagy még annál is többet kell kipréselnie magából.

– Amióta a somogyi megyeszékhelyen edzősködik, azóta – vagyis immár 17 éve – tanít az igali iskolában.

– Mindig ingáztam, az az állandóan úton lévő típus voltam és vagyok. Rájuk is ugyanolyan büszke vagyok, mint a kaposvári tanítványaimra. Kétszer is volt rá példa, hogy az országos diákolimpiai döntőbe, azaz a legjobb nyolc csapat közé küzdöttük magunkat. Ne felejtsük, olyan vidéki iskoláról van szó, ahol 240-en tanulnak.

– S mennyien röpiznek az igali suliban?

– Van egy előkészítő csoportom, mini és gyermek csapatom… Olyan félszázan lehetünk.

– Vagyis minden ötödik tanuló röplabdázik Igalban. Nem rossz arány…

– Én csak a fiúkról beszéltem, mert azokkal foglalkozom. A lányokat ugyanis a kolléganőm, Szemerédi Judit trenírozza. De ehez kell az iskola vezetése is, amely mindenben partner.

Fenyő Gábor

 

Varga-legek: tizenkilenc arany, négy ezüst és nyolc bronz edzőként
Gyermekek. Arany (3): 1999, 2000 és 2003. Ezüst: –. Bronz (1): 2005.
Serdülők. Arany (3): 2002, 2009 és 2010. Ezüst (1): 2014. Bronz (1): 2005.
Ifjúságiak. Arany (3): 2009, 2010 és 20112. Ezüst (1): 2011. Bronz (2): 2005 és 2015.
Juniorok. Arany (6): 2007, 2008, 2010, 2011, 2014 és 2015. Ezüst (2): 2001 és 2009. Bronz (3): 2006, 2012 és 2013.
NB II.-es bajnokság. Arany (3): 2008, 2010 és 2011. Ezüst: –. Bronz (1): 2009.
Az NB II.-es bajnokságban a junior csapat szerepelt.

A 2004-ben Ausztriában, Grazban rendezett nemzetközi diákjátékokról aranyéremmel térhetett haza a Varga Péter vezette vegyes csapat.

Akik a válogatottságig jutottak: Németh Szabolcs, Kovács Zoltán, Nagy József, Dömötör Lajos, Gergye Roland, Magyar Bálint, Deák Márk, Szabó Alpár, Csoma Krisztián, Kaszap Tamás, Schulcz István, Bozóki Bence.

Akik felnőtt bajnoki címig és kupagyőzelemig jutottak: Dombói János, Affentáler Gábor, Nieselberger Attila, Czintula Mihály, Horváth Dániel, Vajda Tamás, Lesznyik Károly, Bögöly Gábor, Keen Cameron, Batári Csaba, Pavlényi Máté, Tóth István.

2016.01.21.